Ha
az embernek arra adnának lehetőséget, hogy csupán egy olyan személyiségjegyet
fejleszthet ki önmagában, ami a sikert garantálná neki, akkor azt javasolnám
- mondja Bob Proctor -, hogy az a kitartás legyen. Gondolkodjunk csak egy kicsit el. Ha visszaemlékezünk, és az életünkből felidézünk néhány múltban történt eseményt - aprókat, vagy nagyobbakat - bizonyára egyetértünk abban, hogy a kitartás fontos szerepet játszott az elért sikereinkben. Napoleon Hill a világ számos kiemelkedő sikerekkel büszkélkedhető személyiségének az életpályáját tanulmányozta. Rámutatott arra, hogy az egyetlen tulajdonság, amit Henry Fordnál, Thomas Edisonnál, és számos hozzájuk hasonló híres személyiségnél megtalált, másokkal ellentétben az a kitartás volt. Ami még inkább különlegességként említhető meg ezzel kapcsolatban az az, hogy Hill beszámolója szerint az említett egyének viselkedését gyakran félreértették, hidegvérűnek és idegennek tartották őket. Mindez annak a tévhitnek volt köszönhető, aminek alapjául a terveiket konok kitartással megvalósító szokásaik szolgáltak. Érdekes megfigyelni azt, hogy mai társadalmunk tagjaként hajlamosak vagyunk kritizálni az embereket csupán azért, mert a bennük levő töretlen energiával képesek minden előttük álló akadályt leküzdeni. Ennek az energiának köszönhetően végül is jóval nagyobb eséllyel vágnak bele bármilyen általuk kitűzött cél megvalósításába. Nézzünk akkor most egy sportoló életéből vett példát! - javasolja Bob. Milt Campbell tízpróbázóként vett részt 1952-ben Helsinkiben az Olimpiai Játékokon. Szeretett volna aranyérmet szerezni hazája az USA számára. Sajnos az előző londoni olimpia győztese Bob Mathias nem elégedett meg egy aranyéremmel, másodszor is meg szerette volna azt nyerni. És ez sikerült is neki. Milt kénytelen volt ismét beérni az ezüstéremmel. Ez viszont egyáltalán nem vette el a kedvét. Az állhatatos kitartást szokásává fejlesztette, és 4 évvel később az ausztráliai Melburnben sikerült megszereznie az aranyat, és a világ csodált atlétái közé küzdötte fel magát. Milt azóta már több alkalommal kijelentette: "Az iskolában jó néhány nálam sokkal jobb atléta srác volt, de ők abbahagyták a sportolást."
Számos
ehhez hasonló történetet lehetne még elmondani olyan személyekről, akik
óriási akadályokat küzdöttek le, annak köszönhetően, hogy megvolt bennük
a kitartáshoz szükséges bátorság. Ezek az egyének egyébként semmiben sem
különböznek tőlünk. Végül is a kitartás egy életmóddá válik az
ember számára, de az elején még egyáltalán nem erről van szó.
A szellemi edzettségünk kifejlesztése érdekében mindenek előtt akarnunk
kell valamit, hogy az valódi vágyként izzon bennünk, és egy igazi szenvedélyként
fűtsön minket. A kitartást egy tantárgynak is tekintem, amit egész felnőtt koromban tanulmányoztam - mondja Bob Proctor - és biztosan állíthatom a következőt: "Nagyon kevés azoknak a száma, akik szóban, vagy gondolatban ki merik magukban jelenteni, hogy "ez az, amit el akarok érni, és kész vagyok érte az életemet is oda adni". Ez az oka, hogy az emberek többsége soha nem fejleszti ki a kitartást önmagában, amire a céljai eléréshez szükség lenne." A kitartás a szellemi edzettségnek valóban sajátosan egyedi formája. Egy olyan lelki erőfajta, amire nagy szükség van a mai gyorsan változó, rohanó világunkban ránk váró számtalan akadály leküzdéséhez, és az ismétlődő elutasítások elviseléséhez.
Ahogyan Napoleon Hill felfedezte, sikeres nők és férfiak százai ösvényt vágtak a többiek számára, hogy követhessék őket, és ezáltal beírták nevüket a történelemkönyvekbe. Ezen nagy emberek mindegyikéről elmondható, hogy kitartó volt. Sok esetben ez volt az egyetlen tulajdonság, ami a többiektől megkülönböztette őket. Általános hiedelem szerint, a kitartás hiánya a gyenge akaraterő következménye. Ez tévedés! Egy személynek lehet magasan fejlett akaratereje, és ennek ellenére nem rendelkezhet elegendő kitartással az életben való előrejutáshoz. A legtöbb esetben, ha valaki nem kitartó, az annak a következménye, hogy az illetőnek nincs egyetlen komoly célja sem, ami igazán lázba hozná őt. Habár az akaraterő fontos szerepet játszik abban, hogy az embert ösztönözze céljai megvalósítására, abban az esetben ha küzdelem keletkezik az akaratunk és a képzelőerőnk között, minden esetben a képzelőerőnk fog diadalmaskodni. Ez azt jelenti, hogy a vágyaink hajtanak bennünket, és az álmunk szolgáltatja az üzemanyagot mindehhez. Mihelyt arra kezdjük alkalmazni a képzelőerőnket, hogy az álmainknak egy megfelelően vonzó képet fessünk, aztán azt tovább finomítva sikerül a lelki szemeinkkel meg is látnunk az eredményt, a vágyunk következtében olyan erős érzelem keletkezik bennünk, ami magasan felülmúlja a pusztán akaratunk által előidézett erőhatást. Ezzel
nem azt akarom mondani, hogy az akaraterőnket nem érdemes fejlesztenünk.
Persze, hogy azt is érdemes. Szükségünk van fejlett akaraterőre, ami ahhoz
a képhez közelít bennünket, amihez érzelmileg vonzódunk. Az intellektuális
tulajdonságainkban hatalmas energia rejlik, ha megfelelően képesek vagyunk
azokat használni. Habár tudni kell azt is, hogy mindennek megvan az ellentéte,
és a szellemi képességeink is mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül
kártékony ellenségeinkké válhatnak, amikor segítségükkel az általunk egyáltalán
nem óhajtott világba jutunk el. A jövőképünk megalkotásának és vágyainknak kell a figyelmünk középpontjában állniuk, ha a kitartást hatékony szövetségesünkké szeretnénk tenni. A
kitartás egyik remek példája volt, amikor 1953-ban Edmund Hillary
egy új-zélandi méhész bennszülött hegymászó túravezetőjével Tengiz
Norgay-yal együtt elsőként mászta meg a Mt. Everestet, korábbi két éven
keresztüli sikertelen próbálkozásaikat követően. Hillary rendelkezett
két nyilvánvaló erős személyiségjeggyel, aminek a hegycsúcsra feljutását
köszönhette. Ezek a jövőkép megalkotási képesség és a vágy voltak.
Befejezésként 4 egyszerű lépést szeretnék bemutatni, amelyek segítségünkre lehetnek a kitartás szokásunkká változtatása érdekében. Ezeket a lépéseket bárki követheti: 1. Rendelkezz egy világosan meghatározott céllal! Ennek olyan célnak kell lennie, amihez érzelmileg nagyon kötődsz és nagyon akarod a megvalósulását. (Kezdetben nem baj ha nem hiszel a megvalósulásában, a hit később is megjöhet.) 2. Készíts egy világosan megfogalmazott tervet! - aminek a kivitelezéséhez azonnal hozzákezdhetsz. (A terved valószínű, hogy a célod felé haladásod első vagy esetleg második szakaszára fog vonatkozni. A terved megvalósítása folyamán bizonyára újabb lépések megtételére lesz szükség.) 3. Hozz egy visszavonhatatlan döntést, hogy nem fogsz semmiféle negatív javaslatot a barátaidtól, rokonaidtól és ismerőseidtől elfogadni! Ne szánj semmi időt és fáradtságot az olyan körülmények mérlegelésére, amelyek azt sugallják, hogy a célod elérhetetlen! 4. Hozz létre egy néhány személyből álló mesterelme csoportot magad körül, akik bármilyen körülmények között támogatni és lelkesíteni fognak!
Legyél kitartó!
KÉSZÍTETTE: Bob PROCTOR cikke alapján KAJÁRIK Béla
|
|||||||||||||||||||||||||||