Közismert tény, hogy azok az emberek élnek irigylésre méltó életet, akiknek sikerül rátalálniuk a sikergénjeikre és azokra alapozott tevékenységet végezve teremtik elő az átlagosnál jobb életminőséghez szükséges anyagi feltételeket.

A kivételes sportolói vagy művészi hajlammal rendelkezők előnyben vannak, mivel nekik többnyire korán, még fiatal korukban a környezetükből kapott visszajelzések alapján viszonylag könnyű meggyőződniük előnyös adottságaikról. Ezt követően már nincs más teendőjük, mint hozzákezdeni azok kifejlesztéséhez és gondozásához.

Mi legyen azonban azokkal, akiknek a környezetük nem szolgál olyan információkkal, amelyek segíthetnének nekik ezt a szó szerint sorsdöntő kérdést megválaszolniuk.

Valószínű, hogy elég sokan vannak azok, akik úgy élik le az életüket, hogy soha sem tudják meg, miben alkothattak volna igazán kiemelkedőt és emlékezeteset.

Korábban olvastam egy könyvben, hogy egy dologban nyugodtak lehetünk, legalább egy olyan adottsággal rendelkezünk, amiben felülmúlunk bárkit a közvetlen környezetünkben élő 10 000 ember közül. A kérdés csupán az, hogy mi magunk képesek vagyunk-e erre rájönni.

Hogy ez hány embernek sikerül, arra vonatkozóan már lehet statisztikai adatokkal is találkozni. A munkaképes lakosság közel 80 %-át alkotják azok a személyek, akik hétfő reggelenként olyan irányban indulnak el otthonról, ahová se testük se lelkük nem kívánja, hogy menjenek. De kénytelenek így tenni, hiszen a család megélhetésének anyagi feltételeit valamilyen módon elő kell tudni állítaniuk.

Mit is jelent ez? Nekik minden bizonnyal még nem sikerült rátalálniuk arra az adottságukra, amire alapozva kiemelkedhetnének a tömegből. A pályaválasztásuk idején valószínű még képtelenek voltak megállapítani, hogy melyik az a terület, ahol jól tudnák kamatoztatni az adottságaikat és élvezettel tudnák végrehajtani a rájuk bízott feladatokat.

Többen már "menetközben" döbbennek rá, hogy a pályaválasztásuk során hibát követtek el. Engedtek valamelyik családtag nyomásának az adott szakképzést nyújtó oktatási intézmény kiválasztásánál, vagy beletörődtek abba, hogy folytatni fogják a család szakmai hagyományait és a szüleik nyomdokában indultak el. Megjegyzendő, hogy ez utóbbi megoldás sokaknak valóban a kényelmes és gondtalan szakmai előmenetelt garantálja, legalább is kezdetben.

Az ember hajlamos a kényelmi szempontoknak nagyobb jelentőséget tulajdonítani a szükségesnél, és ebből aztán később számos gondja keletkezhet.

Az önerőből jólétüket megteremtő egyének élettapasztalatából megtudhatjuk, hogy ők, a döntéseik fontossági sorrendjében nem a kényelem és biztonság található az élen. Úgy vélik, hogy a biztonság csupán egy relatív fogalom, és tudatosan hajlandók a különféle kényelmetlenségek átmeneti felvállalására is a céljaik elérése érdekében.

Nagy szerencséje van annak a személynek, akinek van alkalma az életében összetalálkozni egy olyan személlyel, aki - különleges adottságainak köszönhetően - képes észrevenni a vele kapcsolatbakerülő egyének "rejtett" erősségeit. Ebben az esetben nekünk már csak a "frissen felfedezett" adottságaink kamatoztatására kell a figyelmünket fordítani.

De nézzük most meg, hogy mit tanácsol Jim Rohn - a személyiségfejlesztés egyik világhírű szaktekintélye - arra vonatkozóan, miként szabadítsuk fel szellemi energiaforrásainkat.

Íme a TANÁCSAI:

Változtassuk meg a hiedelmeinket!
Ezt a munkát nekünk kell önmagunkon elvégezni. Ha sikerrel megoldjuk ezt a feladatot, akkor - szó szerint - egy egészen új világ tárul fel előttünk! Rá kell szoktatnunk magunkat arra, hogy tudatosan távol tartsuk az elménket a különféle negatív gondolatoktól. Tudom ez nem könnyű feladat. Az emberi faj évmilliókon keresztül a túlélésre rendezkedett be, tehát minden helyzetben azt vizsgálta meg legelőször, hogy mi az, ami elromolhat, vagy nem fog működni... Nem véletlen, hogy az esti TV- és rádió híradásokban is 10 hírből 9 valamilyen katasztrófáról tesz említést. Az emberek tömegei erre vevők! Megnyugvással tölti el őket, hogy vannak még olyan vidékek, ahol az emberek még náluk is szerencsétlenebbek...

Van egy ide illő mondás: "A negatív hatások folyamatosan érnek bennünket, a pozitívokat viszont, nekünk kell tudatosan megkeresnünk!"

Ilyen körülmények között nem kevés lelki erőfeszítést igényel az, hogy vállalva az előremenetelt a velünk szembe haladók tömegével kitartsunk eredeti elhatározásunk mellett. Tapasztalatból tudom, hogy nem könnyű magunkat egy alapjában negatív beállítottságból "átképezni" arra, hogy egy jól működő dolgot látva azon kezdjük el törni a fejünket, hogyan lehetne még tovább javítani annak teljesítményén. A mai világban kialakult versenyhelyzetben viszont erre van szükség a túléléshez!

Az a helyzet, hogy az elménk hihetetlen befogadó kapacitással rendelkezik, és rengeteg dolog megtanulására alkalmas. Ezt érdemes elhinnünk. És amikor ezt sikerül magunkévá tennünk, fel tudjuk szabadítani az elménkben rejlő hatalmas erőforrást.

Tegyünk szert a megfelelő tudásra!

A szavak - amennyiben nem igazak - értelmüket vesztik. A gyerekektől gyakran lehet hallani, hogy "Egy könyvben olvastam ezt." No és akkor mi van? Biztos, hogy az úgy is van? Azért mert valaki kimond vagy leír valamit, még egyáltalán nem biztos, hogy úgy van. Nekünk tanulóknak a megfelelő tudásra van szükségünk, nem csupán információkra és véleményekre. A mi feladatunk az információk és ismeretek felkutatása majd azt követő tesztelése, megvizsgálása, hogy meggyőződhessünk azok igazságtartalmáról. Tényleg elősegítik-e a problémáink megoldását és elérjük-e azokat alkalmazva az áhított sikert?

Képesnek kell lennünk mérlegelni és értékelni mindazt, amit megtanulunk, hogy a számunkra nélkülözhetetlen tudás birtokába jussunk. Ebben az esetben szintén hatalmas erőforrásokat leszünk képesek az elménkben felszabadítani.

Tegyük szenvedélyünkké a tanulást!

Ehhez egy kis munkára lesz szükségünk. De csupán egy módunk van arra, hogy ezt megcsináljuk, ami nem más, mint olyan ismeretek megszerzése, amelyeknek azonnali hatása van az életünkre. Abban az esetben, ha egy új jövedelemszerző módszert találunk, ami több bevételhez, vagy az adósságaink csökkenéséhez segít hozzá bennünket, egy pillanat alatt lelkesedni kezdünk.

Ha egy új kommunikációs eszköz használatát sajátítjuk el, aminek köszönhetően növekedni fognak az eladásaink, akkor ettől még több energiánk lesz. Ha a családtagjainkkal való kapcsolattartásban kezdünk el alkalmazni egy új módszert, aminek következtében még jobb lesz a kapcsolatunk, ez szintén lelkesítően hat majd ránk. Érdemes szenvedélyeddé tenni a tanulást! Meglátod, hogy milyen jelentősen hozzá fog ez járulni az elméd erőforrásainak felszabadításához.

Kemény munkával és tanulással fegyelmezd magad!

A tanulás munkát jelent. Mindaddig, amíg valaki fel nem talál egy olyan eszközt, amivel a tudást majd egy akkumulátorról magunkba tölthetjük, és azonnal használhatjuk, magunkra vagyunk hagyva, és nekünk kell ezt a munkát elvégeznünk. A tanulási folyamat meglehetősen időigényes.

Természetesen módunk van arra, hogy ezt a folyamatot felgyorsítsuk, de ennek ellenére maga az olvasási, hallgatási, ellenőrzési, ismétlési folyamatok időt vesznek igénybe. Ugyanez vonatkozik a megszerzett ismeretek alkalmazására, az eredményekben reménykedésre és az utólagos kiigazításokra és hasonló dolgokra is.

Lassan de biztosan haladva, miközben fegyelmezzük önmagunkat, tudásra teszünk szert. Amikor ezt sikerül megcsinálnunk, újabb erőforrásokat vagyunk képesek az elménkben felszabadítani.

Tanulni életkortól függetlenül bármikor tud az ember. Soha sem leszünk túl fiatalok vagy túl öregek ahhoz, hogy tanuljunk. Az elménk arra szolgál, hogy ismeretekkel tápláljuk, és óriási befogadó képességgel rendelkezik. A fontos az, hogy szánd el magad az elmédben rejlő hatalmas kapacitás felszabadítására.

Alkoss valami emlékezeteset!